A teknősök néhány helyen tengerpartokon alapítanak családot. Legalábbis ott, a homokba ásott fészkeikbe helyezik el a tojásaikat. Amikor a kisteknősök kikelnek, a tengerbe igyekeznek.
De a tudósoknak eddig nem volt teljesen világos, hogy a kicsik pontosan hogyan ássák ki magukat a homok alól, hogy később a víz felé vegyék az irányt.
Most egy csapat kutató néhány hátizsákos teknős segítségével feloldotta a titkot. A zsákokban gyorsulásmérők voltak. Ezekkel a tudósok tanulmányozhatták az állatok mozgását és viselkedését, megmérhették a sebességüket és az irányváltásaikat.
A vizsgálatot a Nagy-korallzátony déli részén, a teknősök egyik kedvenc fészkelőhelyén végezték. Egy kikelési detektor segítségével a tudósok észlelhették, mikor bújnak ki a kicsinyek a tojásokból. Ez általában a tojásrakás után körülbelül 60 nappal történik meg. Amikor a kicsinyek elkezdtek kibújni, a kutatók óvatosan beleásták magukat a homokba, hogy megtalálják a legkönnyebben elérhető példányokat, és gyorsulásmérőt helyezzenek a hátukra. Ezután óvatosan visszatöltötték a homokot, és a teknősök munkához láttak. Így néztek ki:
A gyorsulásmérők eredményei azt mutatták, hogy bár a teknősök nem tudták egyértelműen felmérni, merre van a felszín, de következetesen a jó irányba haladtak. Eddig azt hitték, hogy kiássák magukat, de a mozgásuk valójában inkább az úszáshoz hasonlítható.
A tanulmány egyik szerzője szerint az ember nem is gondol arra, hogy ezeknek az apró lényeknek mennyi munkájukba kerül, hogy szinte oxigén nélkül ússzanak a homokban. Most már tudjuk, hogy csak kis ideig pihennek a kikelés után.
Ha közelednek a felszínhez, a mozgásuk is megváltozik. A tudósok szerint érdekes, hogy a teknősbébik látszólag ösztönösen tudják, merről és hogyan kell kijönniük a felszínre. Ezek az eredmények pedig nagyon sok új kérdést vetnek fel a tengeri teknősökkel kapcsolatban! (IFL Science)