Ahogy a hírekben láthattad, egy egytonnás légibombát találtak kedden Ferencvárosban egy építkezés közben. A bombát ma, szombaton fogják hatástalanítani. Ehhez le kell majd zárni a környéket, ilyenkor a lakókat is megkérik, hogy menjenek el otthonról.
A világháborúnak 1945-ben, csaknem 80 éve vége lett. Mégis évente sok ilyen eset van.
Miért vannak ezek még mindig itt?
Könnyebb ezt megérteni, ha tudjuk, milyen óriási bombázás érte akkor hazánkat. Magyarország a háborúban a hitleri Németország szövetségeseként vett részt. Ezért ellensége lettünk az Egyesült Államoknak, Nagy-Britanniának és a Szovjetuniónak is. Az ország nemcsak hadseregével, de gazdaságával és közlekedésével is segítette a németeket, ezért a szövetségesek célpontjává vált. Támadták elsősorban a hadiüzemeket, de ezek mellett a pályaudvarokat, az ipart, hidakat – mindent, ami számított a háborúban.
Ekkor még precíziós, pontosan célba találó bombák és rakéták nem voltak. A nehézbombázók pedig nagy magasságban repültek, részben hogy a ritkább levegőben messzebb jussanak, részben hogy a légvédelem ne szedje le őket. Onnan még nehezebb pontosan célozni. Tehát ha biztosan el akartak pusztítani mondjuk egy gyárat, akkor szőnyegbombázást alkalmaztak.
Egy ilyen támadásban több száz repülőgép vett részt. A ledobott bombák közül így mindig volt, ami célba ért. A maradék pedig pusztított, ahol épp leesett. Az amerikai légierő körülbelül 26 ezer tonna bombát dobott Magyarországra. Ez többször ennyi robbanótestet jelent, hiszen a legtöbb bomba egytonnásnál kisebb. És ennyi bomba közül persze volt, aminek nem működött a gyújtója, és nem robbant fel.
A bombákban a robbanóanyag vastag acélburkolat mögött van. Ezért sokszor előfordult, hogy a bomba a földbe fúródva egyben maradt, és nem tört össze. A sok ezer méterről érkező lövedék pedig mélyen beáshatja magát.
A háború után megkezdődött az ország újjáépítése. A városok romokban álltak, ezeket el kellett takarítani. Sokszor csak betolták az omladékot a bombatölcsérekbe, és aztán építkeztek a tetejükre. Nem volt idő mindent átrostálni. Így a robbanótesteket sem találták meg. Ezért van, hogy most amikor bárhol ásni kezdik egy épület alapját, könnyen előkerülhet egy alvó bomba. Sajnos az akkori robbanótöltetek az évtizedek alatt nem veszítettek az erejükből. Szerencsére még nem történt ebből nagyobb baleset.
Az amerikai bombák mellett más robbanószerkezetek is vannak elszórva. A szovjet hadsereg keveset bombázott, de annál többet lőttek tüzérséggel és tankokkal. Ezért ágyúlövedékből és Katyusa-rakétából is számtalan veszett el robbanás nélkül. Emellett a visszavonuló magyar és német katonák is széthagytak mindenféle veszélyes cuccot. Telepítettek aknákat is, de ezeket szerencsére felszedték már.
A robbanószerkezeteket a tűzszerészek dolga hatástalanítani. Ők különlegesen képzett katonák, akik jól értenek ezekhez. A világháborús bombákból általában a helyszínen kiszerelik a gyújtót, aztán elszállítják és biztonságos helyen felrobbantják őket. Vannak speciális eszközeik, fémkeresők, járművek és robotok is segítik őket, valamint kutyák, akik kiszagolják a robbanóanyagot.
