Érkezett egy kispolgári kérdés arról, hogy miért sminkelnek a tinilányok. A kérdező azt is írta, hogy ő nem szokott sminkelni, és neki kicsit zavaró.
Először is: a sminkelés egyéni ízlés kérdése, tehát, ha valaki nem szeret sminkelni, azzal az égadta világon semmi baj nincs. A fontos, hogy jól érezd magadat a saját bőrödben! Ha te smink nélkül vagy komfortos, az teljesen oké. Ha sminkkel, az is. Hogy miért sminkelnek a tinik, arra pedig a sminkelés történetével válaszolunk. Kitágítjuk a kört, hogy honnan ered a sminkelés, és mikortól lett ennyire népszerű.
Hiába hat modernnek, a sminkelés időszámításunk előtt 4000 körül kezdődött. Az ókori Egyiptomból ered, és nemcsak a nők, de a férfiak is festették magukat. Egyébként ez a trend kezd kicsit visszatérni, rengeteg fiatal srác szeret például körmöt lakkozni.
Viszont a sminkelés célja nagyon más volt akkor, mint most. Ma önkifejezésből tesszük, vagy hogy szebbnek lássuk magunkat, kihangsúlyozzuk az előnyösebb, eltakarjuk a kevésbé előnyös részeinket.
Tetszik-e Istennek?
Az ókorban viszont a gazdagság jele volt, úgy vélték, hogy a sminkeléssel kedveskedhetnek az isteneiknek, és hogy ez megvédi őket a gonosz szellemektől. Az ismert Kleopátra szemfestést például nemcsak a fáraónő viselte, hanem más gazdagok is, köztük, mint már említettük, férfiak. Ezek markáns vonalakból álltak és főleg fekete vagy zöld színűek voltak. Zöld azért, mert az a malachit drágakő színe, ami Hóruszt (az égbolt és a hadászat istene) és Rét (napisten) szimbolizálta. A szegények is szerettek sminkelni, de sokkal rosszabb minőségű anyagokat tudtak hozzá használni.
A sminket a Biblia is említi, az Ó- és Újszövetségben is. Igaz, itt negatívumként tűnik fel, a hiúság eszközeként.
Hasonlóan rossz szokásnak számított az ókori Rómában, bár nem vallási okokból. A tisztálkodás kulcsfontosságú volt, beleértve a fürdést, különféle kencék használatát, és még a szőrtelenítést is szerették, a smink más kategóriába esett. A vörös rúzst például a szexmunkásokkal (vagyis prostituáltakkal) azonosították, ezért a viselőjét szégyentelennek tartották. Ez az akkori, görög-római filozófiából, a sztoicizmusból is ered. Ebben az önuralom, a szerénység, visszafogottság és a kötelességtudat volt a vezérelv. Ebbe a feltűnősködés nem fért bele.
Méreggel a szépségért
Ez a libikóka ment évezredekig, hol pozitív, hol negatív volt a sminkelés. A középkori szépségideál szerint például a nők hófehér bőrűek voltak, szájuk vörös, szemöldökük pedig vékony. A bőr fehérítésére olyan mérgeket használtak, mint az arzén és az ólom, ami nagyon sok egészségügyi gondot okozott. A középkorban az ókorral szemben a visszafogott sminkelés már kevésbé volt megosztó (bár harsány színeket itt is a prostituáltak viseltek). Szemben a fürdéssel és tisztálkodással, ami nem volt túl népszerű.
A széleskörű elterjedése a viktoriánus korban (1837-1901) kezdődött. Ez az időszak a brit Viktória királynőről kapta a nevét. Igaz, először itt is a színésznőkkel és prostituáltakkal azonosították a sminkelést, de a nők egyre jobban megszerették. Elkezdték szedni a szemöldöküket, a szemkörnyéküket ápolni különféle olajokkal, pirosítani az orcájukat és púderezni az orrukat. Az 1900-as évektől pedig már társadalmilag elfogadott és kedvelt lett a sminkelés.
A sminktermékek kereskedelmi célú tömeges gyártása az 1920-as években kezdődött. A nők tárgyiasításával párhuzamosan. Egyre több nő lépett a munkaerőpiacra, de más elvárásokkal, mint a férfiak. A külsőségek sokat nyomtak a latban. Ekkor fejlesztették ki a ma is ismert rúzsokat, szemöldök és szemceruzákat, szempillaspirálokat, pirosítókat, és a szájfényt is feltalálták. (Britannica/ lmi.edu)