1939 augusztusában, épp 85 évvel ezelőtt egy híres fizikus, bizonyos Albert Einstein levelet küldött az Egyesült Államok elnökének. Ebben arról tájékoztatta Franklin Rooseveltet, hogy a legfrissebb kutatások szerint az urán nevű fém nagy lehetőségeket rejt. Hogy az addig mellőzött anyag, amit legfeljebb üvegek színezésére használtak, jelentős energiaforrás lehet. Sőt, akár roppant erejű bombát is lehet készíteni belőle!
Einstein arról is írt, hogy Németország minden uránkivitelt leállított. Valószínűleg azért, mert ők is kiszagolták, mi rejlik ebben a sugárzó anyagban. Javasolta, hogy a kormány fokozza az uránkutatás támogatását, mert az később döntő jelentőségű lehet.
Elüldözött varázslók
Ezzel a levéllel kezdődött el a Manhattan-projekt. Az amerikaiak hallgattak Einsteinre – aki egyébként Németországban született. Zsidó származású volt, és a nácik zsidóüldözései miatt menekült Amerikába. Pár év alatt kiderült, micsoda öngyilkos húzás volt Hitlertől, hogy hatalmát a zsidógyűlöletre építette. Az atombombát azok építették meg egy másik országnak, akiket ő elüldözött. Köztük a magyar zsidó fizikus, Szilárd Leó. Az említett levelet egyébként Szilárd írta, Einstein csak a nevét adta hozzá.
Az Egyesült Államok ekkor már bivalyerős gazdasági hatalom volt. A világháború még nem tört ki, de mindenki tudta, hogy jönni fog. Amerikának pedig volt pénze és voltak tudósai a világ minden tájáról. Sokan köztük bevándorlók, migránsok, akik jobb életet és békességet kerestek az új világban. Az atomkutatás teljes sebességre kapcsolt. Hat évbe telt, amíg eredményt hozott.
A háború hagyományos fegyverekkel zajlott. Amerika helytállt minden fronton: egymást követték az új repülőgépek, tankok, hadihajók. Amerikai segítséggel állította meg a Szovjetunió a német támadást, Anglia velük szövetségben védte meg magát a náci bombázóktól és tengeralattjáróktól. A kutatás pedig folytatódott. A fizikusok vallatták az uránatomokat, hogy megalkossák azt a csodabombát, amely véget vethet a háborúnak.
Einstein még úgy számolt, hogy az atombomba túl nehéz lesz bármilyen repülőgépnek. Az első tervek úgy szóltak, hogy hajóra szerelve lehetne eljuttatni ellenséges kikötőkbe, amiket aztán teljesen elpusztíthat. De a kísérletek során kiderült, hogy nem lesz ez mégsem akkora böhöm jószág. És a nehézbombázók is egyre erősebbek lettek.
Sej-haj, atomba, kivirít a gomba
A fizikusnak abban igaza volt, hogy a németek is megorrontották a lehetőséget. Ám az ő kutatásuk zsákutcába jutott. Többek között azért, mert Einstein felfedezéseit nem fogadták el, azt „zsidó fizikának” nevezték. Csak hát másképp meg nem működött a dolog. De Németország ipara sem volt elegendő ahhoz, hogy végigvigyék a kísérleteket. Amerika nyugodtan, érintetlenül készülhetett, Németországot pedig bombázások és többfrontos háború vetette vissza. Hat évvel a levél után, 1945 júliusában az új-mexikói sivatagban felemelkedett az első gombafelhő. Az atombomba működött.
Európában a háború eddigre véget ért. Németország megadta magát, Hitler öngyilkos lett. Japán azonban még kitartott. Halált megvető bátorsággal küzdöttek minden apró szigetért. Egy Japán elleni partraszállás milliós áldozatokkal járt volna az amerikai hadseregnek. És Japán lakosságának is.
1945. augusztus 6-án Hirosima, majd augusztus 9-én Nagaszaki városa ellen indított atomtámadást az amerikai légierő. Mindkét alkalommal egyetlen repülőgépet küldtek, és egyetlen bombát – amely elpusztította ezeket a nagyvárosokat. Japán – további atombombáktól tartva – feltétel nélkül megadta magát. Az atomtámadásokban körülbelül kétszázezren haltak meg. De nem tudjuk, hányan haltak volna meg az atombomba nélkül, ha partra kell szállni. Japánban ekkor már arra képezték ki a fiatal lányokat, hogy bambuszlándzsákkal harcoljanak az ellenséggel.
Béke az atom árnyékában
A háború véget ért. Néhány évvel később a Szovjetunió is megépítette az atombombát. Hamarosan több ezer atomtöltet állt egymással szemben. A két világrendszer ellenségeskedése az egész világ elpusztításával fenyegetett.
De az atomfegyver ezt egyben meg is akadályozta. Mind a szovjet, mind az amerikai vezetők tudták, hogy ha országaik tényleg egymásnak esnek, akkor nem lesz győztes. Amikor az atomtölteteket nagy hatótávolságú rakétákra szerelték, a döntetlen véglegessé vált. Aki támadni próbál, az csak azt nyeri meg, hogy másodiknak pusztul el. Ez a kijózanító félelem garantálta, hogy a hidegháború hideg maradjon.
Különös módon a legpusztítóbb fegyver a béke biztosítéka lett. Az amerikai és szovjet politikusok a legforróbb helyzetekből hátráltak ki, mert tudták, hogy atomháborút megnyerni nem lehet. És bár helyi háborúkban továbbra is összemérték erejüket, a két nagy világszövetség elkerülte az összecsapást. Izrael is az atomfegyverekkel biztosítja, hogy százszoros túlerőben lévő ellenségei ne merjék lerohanni.
Az atomháború továbbra is a világvége egyik népszerű forgatókönyve. Ugyanakkor már hetven éve élünk együtt az atomfegyverrel. És egyelőre úgy tűnik, hogy sokkal inkább békét teremtett, mint pusztulást.