Ma már főleg sporteseményeken emlegetjük a bronzot: ilyen érmet kap a harmadik helyezett. Pedig ez a fém fontosabb volt a történelemben, mint az arany és az ezüst.
Az arany és az ezüst, ahogy a réz is, elemi fémek. Vagyis ugyanolyan atomokból vannak. A bronz viszont egy ötvözet: különböző fémek keveréke. Alapvetően réz, amibe körülbelül egytized rész ónt kevernek. Persze a fémeket ehhez előbb meg kell olvasztani. Az ötvözés megváltoztatja a fémek tulajdonságait.
A bronzkor előtt a réz volt az egyetlen fém, amit az emberek széles körben használtak. De a réz – amit tiszta formájában vörösréznek hívunk – egy elég puha anyag. Lehet belőle kést vagy baltát csinálni, de nem tartja sokáig az élét. Ékszerek, kisebb fémtárgyak, díszek készültek belőle, de szerszámnak vagy fegyvernek jobb volt a jól megválasztott kő.
Ám ha a vörösréz ónnal keveredik, sokkal strapabíróbb fém lesz belőle: bronz. Ez jóval tartósabb és keményebb a réznél, és a puha, ezüstös ónnál is. Bronzból már tartós eszközöket lehet készíteni, ráadásul könnyebben, mint kőből.
Nem tudjuk, ki és mikor készítette el az első bronzötvözetet. Valószínűleg véletlenül keveredett ón a beolvasztott réz közé valamikor időszámításunk előtt 3500 körül, a Közel-Keleten. A tudás idővel elterjedt – már csak ón kellett hozzá.
Réz sokfelé előfordul, az ón viszont jóval ritkább. Kisebb mennyiségben akad itt-ott, de hadseregek felszereléséhez, egész országok szerszámellátásához sokkal több kellett. A legnagyobb bánya pedig a mai Angliában volt. Szinte egész Európa onnan szerezte be az ónt. Ennek óriási hatása volt a rendszeres kereskedelem kialakulására, a hajózásra, a közlekedésre. A kereskedelemmel kultúrák, vallások keveredtek össze, és más technológiák is terjedtek a népek között.
Az ón már 230 fokon megolvad, a réz kicsivel 1000 fok fölött. Ezt a hőmérsékletet egyszerű agyagkemencékben el tudták érni az ókori kohászok. A kész ötvözetet aztán kovácsolással alakították ásóvá, lándzsaheggyé, lószerszámmá, vagy kalapáccsá, hogy még többet kovácsolhassanak. A bronz a maga korában olyan létfontosságú anyag volt, mint ma a műanyag vagy az acél. Minden tőle függött: hadseregek, mezőgazdaság, kézművesség, háztartás. Az arany és az ezüst persze ekkor is drága ékszerek alapanyaga volt, de ezek értékét inkább az adta, hogy ritkák. Mindkettő puha, használati tárgyakhoz alkalmatlan fém. A királyoknak nem az arany volt a legnagyobb gondjuk, hanem hogy legyen elég bronz.
A bronz diadalútjának aztán a vas vetett véget. A vasérc sokkal gyakoribb, mint az ón, nem kell külföldről behozatni. Éppen az időszakos ónhiány miatt kezdtek a vassal kísérletezni. Agyagkohókban, fújtatók segítségével sikerült elérni az 1500 fokot, ahol a vas megolvad. És bár a tiszta vas nem sokkal jobb a bronznál, hamar kiderült, hogy a megfelelő széntartalmú vas viszont messze túlszárnyalja. Az ilyen vasat egyébként úgy hívják: acél.
Szóval igaz, amivel a harmadik helyezetteket vigasztalni szokták: a bronz is szépen csillog. A történelem kétezer évét ragyogta be. Ma már ritkán találkozol vele, de nem tűnt el teljesen. Az iparban használják fogaskerekekhez, csapágyakhoz és más alkatrészekhez, mivel kiválóan csúszik olajozás nélkül is. Szobrokat gyakran bronzból készítenek, mert könnyen önthető és nem rozsdásodik. És ha van gitárod, akkor nézd meg jól: a húrok a legtöbbször bronzból vannak!