Minden beérkező kérdésetekre igyekszünk válaszolni. Ezúttal Anne Frankról írunk nektek, a holokauszt egyik áldozatáról, akit a második világháború idején írt naplója tett világhírűvé. Anne rövid élete alatt (15 évet élt) írásaival sokat tett, hogy jobban megismerjük a náci Adolf Hitler rémtetteinek hatását az emberiségre.
Anne 1929-ben született a németországi Frankfurtban. Volt egy nővére, Margot. Ekkoriban nagy volt a munkanélküliség és szegénység az országban, és 1933-ban Adolf Hitler náci diktátor és pártja, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt került Németország élére. A párt eszméje az volt, hogy a zsidók világuralomra törnek. Azaz ők felelnek a szegénységért és munkanélküliségért, ezért el kell őket pusztítani. A zsidók iránti gyűlöletet hívjuk antiszemitizmusnak. De Hitler másokat, mint például a cigányokat is alsóbbrendűnek tartotta. Szerinte az indoeurópai faj, azaz az árják felsőbbrendűek.
Anne és családja zsidó volt, édesapja, Otto és édesanyja, Edith az egyre erősödő gyűlölethullám miatt úgy döntöttek, elmenekülnek Hollandiába. Amszterdamban telepedtek le. Ott aztán Otto egy pektingyártó céget alapított, ez a lekvár egyik alapanyaga.
Anne hamar beilleszkedett, megtanulta a holland nyelvet és suliba is járt. 1939-ben aztán kitört a második világháború. Anne ekkor 10 éves volt. 1940 májusában a németek elfoglalták Hollandiát is. És itt is elkezdték a zsidók elleni törvényeiket, korlátozásaikat bevezetni. Nem mehettek a parkokba, moziba, és csak zsidóknak szánt boltokban vásárolhattak. Sárga csillagot kellett hordaniuk, ami a Dávid-csillagra emlékeztetett, hogy felismerhetőek legyenek. A Dávid-csillag a zsidó vallású emberek identitásának szimbóluma, mely nevét Dávid zsidó királyról kapta. Később gettókba zárták őket, elkülönítve a többi embertől. Anne édesapjától elvették a cégét, mivel a zsidóknak nem engedték, hogy cégeik legyenek. Minden zsidó gyereknek, így Annénak is zsidó iskolába kellett járnia.
Mikor felreppent a hír, hogy a zsidókat munkatáborokba szállítják, Anne és családja elrejtőztek. Édesapja, Otto egy percig sem hitt abban, hogy a munkatábor csak munkáról szól, így családját féltve az egykori cége telephelye mellett, a Prinsengracht utca 263-ban bebútorozott egy kis részt. Oda költözött a család és még négy menekült, akiket befogadtak maguk közé.
A búvóhely nagyon kicsi volt, és ennyi ember alig fért el benne. Anne sokat félt és nagy csendben éltek, nehogy rájuk találjanak.
Anne még a 13. születésnapjára kapott egy naplót. Ebbe akkor kezdett el írni, amikor a búvóhelyre került. A napló elején lévő emblémát kicserélte apja képére. A naplóba egy kitalált barátnőjének írta bejegyzéseit. Nemcsak arról írt, ami otthon zajlott, hanem arról is, ami a világban, és az érzéseiről és a gondolatairól is. Ezen kívül novellákat is írt, és elkezdett egy regényen is dolgozni.
Anne családjának búvóhelyét 1944 augusztusában találták meg. A családnak voltak segítőik, akik többek között élelmet is vittek nekik, ők vették magukhoz Anne írásainak egy részét, mielőtt a kislányt és családját elvitték az Auschwitzban lévő táborba.
Három napig utaztak vonaton marhavagonokban. Amikor megérkeztek, Anne, édesanyja és Margot a női táborba, apja a férfibe került. Pár hónappal később Anne-t és Margot-t átszállították a Bergen-Belsen-i koncentrációs táborba. A náci táborok lényegében börtönök voltak, amikben embertelen körülmények között dolgoztatták az ott lévőket. Ha nem tartották őket elég erősnek a munkára, azonnal végeztek velük.
A táborban nem volt étel, hideg volt, és halálos betegségek terjedtek. Anne és nővére is tífuszos lett. Ezt egy baktérium okozza, nagyon fájdalmas, minden szervre kiható betegség. Először Margot, majd Anne halt bele. A családból csak Anne édesapja, Otto élte túl a holokausztot.
A család barátai vették rá Ottót, hogy adja ki Anne naplóját, a kislány álma ugyanis az volt, hogy író és újságíró legyen. 1947-ben jött ki az első kiadás, amit azóta 70 nyelvre fordítottak, dokumentumfilmek, mozifilmek és színházi darabok is készültek belőle.
A búvóhelyből múzeum lett Amszterdamban, és az Anne Frank Ház nevet kapta. Otto 1980-ban bekövetkezett haláláig szorosan együttműködött a múzeummal és az alapítvánnyal, ami a hátrányos megkülönböztetés, a rasszizmus és antiszemitizmus ellen dolgozik. (annefrank.org/Kispolgár)