Biztosan tudod, mivel foglalkoznak a növények. Szén-dioxidot lélegeznek be, ezt vízzel szénhidrátokká alakítják, és ebből élnek. Ez a fotoszintézis, amihez napfény kell. Így működik szinte az összes növény. De van, amelyik továbbgondolta a dolgot.
A varjúháj kifejezetten forró és száraz éghajlathoz alkalmazkodott, félsivatagi növény. Ahol ő él, ott nagy kincs a víz. A probléma pedig az, hogy a növényeknek nyitva kell tartaniuk a légzőnyílásaikat ahhoz, hogy a szén-dioxidot be tudják szívni. A forróságban ez azzal jár, hogy a párolgás miatt vizet vesztenek. Viszont a fotoszintézis csak fényben működhet.
Szívd fel, begyem
A varjúháj ezt úgy oldja meg, hogy éjjel lélegzik. A hűvös éjszakákon szívja be a szén-dioxidot. De mivel ilyenkor nincs fény, nem tudja feldolgozni. Ezért eltárolja, mégpedig almasavvá alakítva. Ez egy folyadék, amit húsos leveleiben halmoz fel.
Reggel aztán, ahogy felkel a nap, a növény bezárja légzőnyílásait. Így elkerüli, hogy a forróságban elpárologjon az értékes nedvesség. Ilyenkor visszaalakítja az almasavat szén-dioxiddá. Raktárról dolgozik, anélkül, hogy vizet vesztene a melegben. Este pedig, amikor a párolgás már csekélyebb, újra kinyitja a száját.
Nemcsak a varjúháj működik így, hanem minden úgynevezett pozsgás növény. Ide tartoznak a kaktuszok és az aloé is. De Magyarországon közülük csak a varjúháj és a kövirózsa őshonos. Igaz, a kaktuszok – a klímaváltozás nyomán – már komolyan elszaporodtak az Alföldön, és úgy tűnik, maradnak is.
Ez csak egy példa arra, hogyan alkalmazkodik az élővilág a legkeményebb körülményekhez is. Az evolúció évmilliók alatt alakította ki az élőlényeket. A módszer nagyon egyszerű és eredményes. Az utódok nagyon picit változnak, és aki nem elég hatékony, az nem él túl. Ezért a legsikeresebb változatok szaporodnak tovább. Így jött létre a fecske, a Tyrannosaurus, a ponty – és az ember. Hogy az utóbbi hogyan alkalmazkodik a változó világhoz, az majd kiderül. Eddig azért megoldottuk.