Régen minden jobb volt. A mai fiatalok mindent rosszul csinálnak. Biztosan hallottad már ezt, és fogod is még, amíg felnősz. És amikor majd megváltoztatjátok a világot, akkor még jobban rázendít a kórus: hová lettek a régi szép idők?
Vissza a jövőbe!
A nosztalgia, a régi világ visszasírása világjelenség. Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában általában az 1950-es, 60-as évek világát látják tökéletesnek. Magyarországon viccesebb a dolog, mert itt akkor szocializmus volt. Tehát a „régi szép idők” alatt a szovjet megszállást, Kádár János diktatúráját értik. Igaz, sokan tovább tekerik az időgépet, és a háború előtti világot, Horthy Miklós kormányzását kívánják vissza.
A szöveg általában úgy szól, hogy akkor minden a helyén volt. Aki szorgalmasan dolgozott, az boldogult. A házasságok egy életre szóltak, a gyerekek engedelmesek voltak, a kultúra pedig illedelmes és értékes. Az emberek összejártak, találkoztak, nem a képernyők előtt bambultak. De mostanra mindez elromlott!
Ez nem egy rossz világ
Nehéz érzelmekkel vitatkozni. De jó, ha tudod: ami egyáltalán mérhető, az mind cáfolja ezt a visszavágyódást. A világ – beleértve Magyarországot – sokkal jobb hely most, mint ötven vagy száz éve volt.
Ilyen tény például, hogy gyakorlatilag megszűnt az éhezés. Az egész világon sokkal többen jutnak tápláló ételhez, mint korábban. És ugyanez igaz a tudásra is. A sokat kárhoztatott internet és mobiltelefon lehetővé teszi, hogy a szegény indiai vagy magyar gyerek hozzáférjen ahhoz a tudáshoz, ami száz éve a gazdag, könyvek közt élő családok kiváltsága volt. Kevesebbet dolgozunk és kevésbé megerőltető munkát végzünk. Ha megbetegszünk, még a szegényebb országokban is jobb ellátáshoz jutunk, mint száz éve egy angol lord. És szabadabbak vagyunk. Hatvan évvel ezelőtt a balkezes gyerekeket sokszor veréssel próbálták átszoktatni. Arról ne is beszéljünk, aki esetleg meleg volt, vagy nem hitt Istenben. Illetve a kommunizmus idején az járt rosszul, aki hitt.
Még régebben minden még jobb
De ami ennél is sokatmondóbb: a régi szép időkben is ott voltak azok, akik visszavágytak a még régebbi, még szebb időkbe. Száz éve az akkori vaskalaposok a jazz és a tánczene miatt voltak kiakadva. Rettegtek a mozi népszerűségétől, felháborodtak a kézenfogva sétáló szerelmespárokon. Verseket, irodalmi újságokat próbáltak betiltani, gyakran sikerrel. Óriási botrányt csaptak, ha valaki kimondta, hogy nincs Isten. És szakadatlanul átkozták az autót, a telefont, a térdig érő szoknyákat és a rádiót.
„A mai fiatalok sokkal többet isznak, mint régen. Talán még sosem voltak ilyen ellenségesek a régi szokásokkal, mint ma” – siránkozik egy 1930-as angol újság levelezője. Egy másikban az a panasz, hogy a szülőknek nem sikerült önfegyelemre nevelni a gyerekeiket. És akármeddig megyünk vissza, ez a nyavalygás örök. Már az 1700-as években is írtak arról, hogy az akkori fiatal nemesek rendetlenségben és lázadással töltik a napjaikat. Ja, és nem elég férfiasak.
És ez így ment végig a középkorban, Rómában, de még időszámításunk előtt is. Szókratész, a nagy görög bölcs így ír több mint kétezer éve: „a mai gyerekek luxusban élnek, rossz a modoruk és megvetik a tekintélyt. Nem tisztelik az idősebbet. Feleselnek a szüleikkel, beszélgetnek társaságban, keresztbe teszik a lábukat, és ellentmondanak a tanáraiknak.”
Ne légy ilyen!
A valóság az, hogy aki a régi szép időkről beszél, az a saját fiatalkorát sírja vissza. Azt, amikor ő lázadt a fennálló rend ellen. Ez a lázadás általában nem sikerült, de ezt meg már elfelejtette. Viszont a világ folyamatosan változik, éppen azért, mert a fiatalok mindig kérdeznek, feleselnek, keresztbe teszik a lábukat, és nem fogadnak el semmit csak azért, mert az öregek mondják.
Hozzájárul az öncsaláshoz, hogy a régi időkből leginkább a főurak, sztárok, híres emberek életét ismerjük. Közben milliók nyomorogtak, de róluk kevesebb festmény készült. És fontos tényező még az is, hogy a jelen meg a jövő mindig bizonytalan. A múlt pedig már le van zárva. Az már nem változik, így még annak is biztos támasz, aki az eszével tudja, hogy nem volt az jobb világ.
Egyébként a legfontosabb mégiscsak az, hogy szabadok vagyunk. Aki a középkori parasztok életére vágyik, az ma nyugodtan elvonulhat ökörrel szántani és köleskását enni. Internetezni sem kötelező. És ha ő így boldog, hát legyen. A gondok akkor kezdődnek, amikor másoknak akarják megtiltani, hogy a maguk módján legyenek boldogok.
Most már csak arra vigyázz, hogy ne ess ebbe a csapdába. És harminc vagy negyven év múlva ne kezdd magyarázni, hogy bezzeg a 2020-as évek, azok voltak a romlatlan, szép idők!